Baráth Emőke gyerekkorától szeretett volna a közösség hasznos tagja lenni, de zárkózott természete miatt sohasem került a társaság középpontjába. Minden alkalommal, amikor támadt egy remek ötlete, ha meglátott egy menteni való kóbor állatot, ha valakit bántottak a közösségben, vagy ha önkéteseket kerestek, mindig ugyanaz történt vele. A cselekvés pillanatában belső hangja figyelmeztette, maradjon szépen nyugton, nem kell senkinek az ő segítsége. Így hát maradt.

Felnőttként jött rá az okára. Rengeteg időt töltött különböző szakembereknél, de az apja hangján megszólaló felettes énje minden segítő szándékot felülírt.

Egy napon éppen a reggeli kávéját itta, amikor a közösségi média egyik felületén meglátta a legjobb barátja adománygyűjtő kampányát. A születésnapos csatlakozott egy külföldön indított akcióhoz. Arra kérte a barátait, hogy a neki szánt ajándék összegét utalják el egy nagyon távoli országban élő rászoruló megsegítésére. Ösztönösen kattintott az adományozok gombra. Amikor meg akarta adni az adatait hirtelen valami furcsa érzése támadt. Eltartott pár percig, mire rájött, mi zavarja.

A város, amelyben él. Az ő városa. Amelyet annyira szeret minden hibája ellenére. Amelyben néhány tucat civil azon dolgozik, hogy jobb legyen itt élni.

Hirtelen elöntötte a forróság. Boldog volt. Minden eddigi kételye ellenére a közösségnek szüksége van a segítségére. Helyben. Elég hozzá néhány kattintás.

A többit megteszik a civilek.A történetben szereplő személlyel való azonosulás nem a véletlen műve. Tegyél a közösségért, legyél rendszeres vagy egyszeri adományozó! Mi pedig megígérjük, hogy továbbra is azért dolgozunk, hogy Neked csak meg kelljen nyomni néhány gombot.

https://locomotivnk.hu/content/adomanyozas